paultheslayer

Wulfhörr legendás életét, hősi tetteit igyekszem most sorba rendezni, s az eljövendő nemzedékek okulására írásban elmesélni. Eme monumentális eposz, szerénységem ellenére állíthatom, uralkodói könyvtárak büszkesége, féltve őrzött kincse lesz. Irigy csúszómászók gyakorta vádaskodnak, miszerint elfogult vagyok a nemes északi barbárral, a félisteni hérosszal szemben. Olyant sem átallanak méregtől bugyborgó pofájukból kiöklendeni, hogy mondandómat agyoncicomázom, hazug túlzásokba esek, s birodalmi származásom ellenére sajátjaim ellen beszélek. Az ilyen, bűzös nyálkában vonagló dögkukacoknak azt kívánom, gonosz ostobaságukat bocsássák meg az istenek. Még kedvesebb lenne jámbor lelkemnek, ha dögvész rothasztaná feketére beleiket, s szemgolyóbisukat még éltükben folyami rákok éles ollója csipegetné ki üregéből. A különböző történeteket némiképp eltérő módokon mesélem el. Ez természetes, hisz' nem mind származhatik közvetlen forrásból, a ködösebb regék esetében magamnak kellett az igazság